|
|
|
 |
|
|
|
De Gerando Antonina - Életrajz
De Gerando Antonina a kolozsvári leányiskola első igazgatónőjeként sokat tett a tanulók oktatásáért és neveléséért, az egész diákélet tulajdonképpen köré szerveződött. Elvetette az ódivatú pedagógiai elveket és felismerte, hogy a leányoknak is teljes körű képzést kell biztosítani. Úgy vélte, hogy a tudomány sosem fogja veszélyeztetni őket, csak a „félműveltség”, és szorgalmazta, hogy a nemzeti követelményeknek megfelelően alkossák meg a magyar iskolákat. Valamennyi műve még ma is élvezettel olvasható, annyi melegséggel szól a pedagógusok munkájáról és a gyerekek neveléséről, ahogyan csak kevesen tették az elmúlt évtizedekben. Kétségtelenül egész életét a nevelés ügyének szentelte, számos nézete még a XXI. században is utópikusnak tűnik. Elhivatottságát tükrözi, hogy tanítványai életútját a ballagásuk után is figyelemmel követte.
De Gerando Antonina 1845. február 13-án született Párizsban, a francia író, Auguste de Gerando és Gróf Teleki Emma (Teleki Blanka nővére) első gyermekeként. Édesanyja egy éves korában a kislányt Magyarországra hozta, itt tanulta meg Teleki Blankától a magyar nyelvet. Az édesapa halála után a család visszatért Párizsba, ahol Antonina iskoláit végezte, többek között Irányi Dániel is tanára volt. A gimnázium után a Sorbonne-on folytatott tanulmányokat és megszerezte a tanárnői képesítést. 1873-ban Magyarországra jött, Budapesten telepedett le és kizárólag a tanításnak élt.
Antonina először az 1869-ben Veres Pálné által életre hívott Nőképző Egyesület leányiskolájában tanított és a Nőipari Egyesület tanítóképzőjében vállalt órákat. Ezt követően a fővárosi művelt családok leánygyermekei számára magánkurzusokat tartott pesti tágas lakásában. A számtant, földrajzot, éneket és francia nyelvet ő maga oktatta, a többi tárgyakra jónevű tanárokat szerződtetett. 1880-ban a kolozsvári felsőbb leányiskola igazgatójává nevezték ki, ahol 12-18 éves lányokkal foglalkozott huszonöt éven keresztül.
1891-ben az igazgatónő kénytelen volt lemondani posztjáról, édesanyja betegsége miatt. Elbocsátását azonban nem engedélyezték, egy év szabadságot adtak részére. 1893-tól az iskola hatosztályosra bővült, és már több mint háromszáz tanulója volt. Alaptárgya a francia nyelv mellett éneket, neveléstant, számtant, gazdaságtant és latint oktatott. 1885-ben felkínáltak számára egy szabadkai igazgatói állást is, melyet visszautasított. 1889-től tagja volt az Erdélyi Múzeum-Egylet Bölcselet-, Nyelv- és Történelemtudományi Szakosztályának, elnöke volt a Teleki Blanka Körnek és a Kolozsvári Állatvédő Egyesületnek, valamint részt vett a Pestalozzi Társaság munkájában is. Tankönyveket és pedagógiai értekezéseket írt, cikkei többek között a Nemzeti Nőnevelés című lapban is megjelentek.1892-ben elkészítette Teleki Blanka életrajzát emellett számos könyve jelent meg gazdasági, szociológiai és egyéb témákról. Lelkes ápolója volt a francia-magyar kapcsolatoknak, a párizsi Revue Pédagogique nevű lapban is publikált.
„Amint én Kolozsvár városé vagyok, éppen úgy mondhatom, hogy ezen kolozsvári felsőbb leányiskola az enyém, mert én teremtettem és életemnek 25 legtevékenyebb, legerőteljesebb, legtermékenyebb évén át, minden erőmet, minden gondolatomat, minden törekvésemet ennek szántam. Úgy is szeretem ezen iskolát, mint ahogy a művész szereti alkotását, mint ahogy az anya szereti gyermekét.” (De Gerando Antonina: Búcsú, Kolozsvárhoz!)
1912-ig egészen nyugdíjazásáig igazgatta a kolozsvári leányiskolát, majd 1914-ben hunyt el. A Házsongárdi Alapítvány 2016-ban új sírkővel tisztelgett emléke előtt.
Forrás:
Gaal György: A leánynevelés erdélyi úttörője: De Gerando Antonina (2016)
Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin – A modern nevelés útjain – De Gerando Antonina (1996)
|
|
| |
|
|
|
|
