|
|
|
 |
|
|
|
Augusta Paton - Életrajz
Kemény János felesége, Augusta Paton a görögországi Kalymnosz szigetén született. Szülei, William Paton és Iréné Olympiti, ortodox hitben keresztelték meg, de édesanyja korai halála után dániai hajós rokonaihoz került, ezért itt anglikán hit szerint konfirmált. Erdélybe először fiútestvére, John révén jutott el, aki egy földesúr meghívására látogatott el a Mezőségbe. Itt érte Johnt az első világháború, akit brit alattvalóként rabságba ejtettek. Ez idő alatt tanult meg magyarul, amelyre még a hatvanas években is jól emlékezett. A háborús emlékek ellenére 1922-ben testvérével, Augustával együtt visszatért és meglátogatta ismerőseit, többek között Kemény Jánost Marosvécsen. Erdélyi körútjukra csónakos motorbiciklivel indultak, ami a marosvécsi vár közelében meghibásodott. Időbe telt, amíg a helyiek – akik még soha nem láttak ehhez hasonló szerkezetet – megjavították ezt.
Ekkor találkozott Augusta jövendőbeli férjével, Kemény Jánossal, aki kitűnő angol nyelvtudásával szót értett a görög-skót származású nővel. Rá egy évre, 1923. október 29-én kötöttek házasságot a mezőségi Gyekén. Házasságukból hat gyermek született. Közülük Jánoska, akinek báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola volt a keresztanyja, kétéves korában meghalt. Jánoska után három lány és két fiú következett: Mikolt, Klió, Zsuzskó, Árpád és Miklós. Augusta időközben megtanult magyarul, Bánffy és Kós mellett képezte magát irodalomból és kultúrából. Ennek ellenére sok angol szokást honosított meg Marosvécsen, a családban egymás között is mindig angolul beszéltek. De ez nem zárta ki azt, hogy férjével együtt a magyar nyelv és kultúra védelme mellett kötelezzék el magukat. Huszonkét éven keresztül, 1944-ig szervezték az Erdélyi Helikon találkozóit, amelyek nagyon sokat segítették az erdélyi magyar irodalom ügyét. Augusta nagy odaadással tette otthonossá az írói összejövetelek helyszínét, minden részletre odafigyelve rendezte be és helyezte el benne a vendégeket. Neki köszönhető az is, hogy a hagyományossá vált galonyai és istenszéki kirándulás szerves része lett a helikoni találkozóknak.
Férjével együtt nagyon szerettek utazni, imádták a természetet, ugyanolyan jól érezték magukat a skót partokon és a görög szigeteket, mint a Maros völgyében. Augusta annyira megszerette Erdélyt, hogy a kommunizmus idején sem hagyta el a vidéket. Férjével 1945-ben mindent elveszítettek, a németek kifosztották a kastélyukat, és amit csak tudtak, elvittek tőlük. Nemrég napvilágot látott önéletrajzában – amely talán a legfontosabb erdélyi női emlékírás – részletesen ír a két világháború közötti és az azt követő időszakról. Felbecsülhetetlen értékű memoárjában bemutatja a román államosítás, a titkosrendőrség, a Duna-deltába hurcolások történeteit, a színházi és kulturális élet megnyomorítására tett pártállami kísérleteket. Találékonyságának és túlélési cseleinek köszönhetően sikerült átvészelnie családjával ezt az embert próbáló időszakot. Bátor nő volt, aki a legnehezebb és legviszontagságosabb időkben is feltalálta magát. Naplója nemcsak a korabeli Erdély társadalmát, politikai harcait, művészeti és tudományos életét tükrözi, hanem Augusta gyermekkori emlékeit és a görög szigetvilágot is elénk tárja. Műveltségének és jó íráskészségének köszönhetően olvasmányosan mutatja be életének meghatározó pillanatait.
A fennmaradó írásokból tudjuk, hogy Augusta hatvanas évei nyugalomban teltek, a gyerekei ekkor már nagyrészt elköltöztek, megházasodtak és férjhez mentek. Ez idő alatt kisebb-nagyobb utazásokra is volt lehetősége, férjével együtt megjárták Angliát és Görögországot, de közben szenvedéllyel barangolták be Erdély természeti kincseit is. Férje 1971-ben hunyt el, ő maga haláláig Marosvásárhelyen élt szegénységben. Hosszú betegség után, 1989. július 27-én távozott az élők sorából. Báró Kemény Augusta Patont a marosvécsi várkastély parkjában, férje mellett helyezték örök nyugalomra.
Forrás:
https://cultura.hu/szub-kultura/...
https://www.magyarkurir.hu/hirek/...
http://www.kemenyinfo.hu/...
|
|
| |
|
|
|
|
